Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


A komik történelme 1918-ig

Madárbálványka, mellén emberi arccal, 8-9. sz.            A permiek (a komik és az udmurtok közös ősei) az i.e. 1000. év után különültek el a finn-volgaiaktól (bár a kapcsolatok továbbra sem szakadtak meg). Az i.e. 8-3. században az udmurtok és a komik közös ősei a Volga és a Káma összefolyásának vidékén, valamint a Káma torkolatához közel eső folyók (Vetluga, Belaja, Csuszovaja) mentén éltek. Az itt kialakuló ananyjinói kultúra a marik, udmurtok és komik kialakulásában meghatározó szerepet játszott. Az i.e. 3. században a Belaja torkolatvidékénél alakult ki az a kultúra, melynek népessége a mai udmurtok őseinek tekinthető. Az i.e. 2. században pedig a Káma középső és felső folyása mentén létrejött a gljagyenovói kultúra, melynek az északi udmurtok és a komik etnogenezisében volt jelentős szerepe.
           Földműveléssel, állattenyésztéssel is foglalkoztak, házakban laktak, földvárakat építettek, a társadalom törzsi alapon szerveződött. Elsősorban a mai Dél-Oroszország területén élő irániakkal és bolgár-törökökkel érintkeztek. A permiek szomszédságában, tőlük délkeletre terült el Magna Hungaria, ahol ebben az időben a magyarok ősei éltek. Ezt bizonyítja, hogy a magyarban és a permi nyelvekben van néhány szókincsbeli és nyelvtani elem, amely más finnugor nyelvekben nem található meg. Ezek azonban nem utalnak hosszú és tartós kapcsolatra.
Madárbálványka, mellén emberi arccal, 8-9. sz.           A komik ősei az i.sz. 7. század tájékán kezdtek elválni az udmurtoktól: a Vjatka és a Káma mentén északra vándoroltak. Két központjuk alakult ki: az egyik a Mezeny, a Vaska, a Vicsegda és a Vim völgyében (a mai Sziktivkar környékén és az attól északnyugatra eső területeken), a másik a Felső-Káma vidékén. Ezek egymástól függetlenül fejlődtek. Később azonban kapcsolataik ismét erősödtek, főleg azért, mert az oroszok nyomására az északnyugatiak fokozatosan délkelet felé húzódtak. A komi településhálózat ugyanis a mai nyugati nyelvhatártól 200-500 kilométerre is kiterjedt. A 11.-12. századtól a novgorodi kereskedők és a keletre élő népek között közvetítettek. A komik a mai Kotlasz helyén alapították meg nyugati központjukat, Piraszt. Fémből készült medvefigurák Eközben érintkezésbe kerültek a nyugatról betelepülő karjalaiakkal és a vepszékkel. A kapcsolatokat bizonyítja néhány, a komiba a vepszéből, ill. a karjalaiból bekerült szó is. A ma oroszok által lakott, Karélia és Komiföld között húzódó terület helynevei nagyrészt finnugor eredetűek. A ritkán lakott területen azonban az érintkezés nem lehetett intenzív, és csak rövid ideig tarthatott: a 13. századtól fokozatosan betelepülő oroszok visszaszorították a terjeszkedő finnugor népeket. Az ekkor fokozatosan kelet felé húzódó komik a manysikat szorították ki ősi lakhelyükről.
           A szabad nemzetségek, törzsek függetlensége a 14. században szűnik meg. Területi közösségek jöttek létre, kialakulóban voltak a feudális viszonyok. A folyamatosan terjeszkedő oroszok először a hozzájuk közelebb eső, kiszolgáltatottabb komi településeket tették adófizetőikké, majd egyre beljebb hatoltak a komi területre. Ide már nem értek el a tatár hadjáratok: a komi föld először Novgorod, majd attól kezdve, hogy a moszkvaiak elfoglalják Novgorodot (1471), a moszkvai fejedelemség része lesz. Az orosz hatalmi törekvéseket szolgálta a komik keresztény hitre térítése. Ebben nagy szerepe volt Permi Szent Istvánnak.
Permi Szent István.  Ikon.            István kiváló hittérítő és ügyes politikus volt. Élettörténetét szerzetestársa, Bölcs Epifanij írta meg. István Usztyugban született (a mai Komi Köztársaság határától kb. 150 kilométerre nyugatra). Bár valószínűleg orosz származású volt, gyermekkorától kezdve érintkezett a helyi komikkal, jól ismerte nyelvüket és életüket. István a rosztovi kolostorban tanult, mely korának egyik művelődési központja volt, könyvtára az egyházi szláv és görög kéziratok mellett még más nyelvű anyagokban is gazdag volt. István itt tanult meg görögül, és nagy műveltségre tett szert. Térítő munkáját 1379-ben kezdte meg, 1383-tól Perm (ma: Uszty-Vüm) püspöke. A komik térítése során keményen, fegyverrel is fellépett, de a komikkal anyanyelvükön érintkezett, a komit tette a liturgia nyelvévé, sőt, ábécét is szerkesztett: az aburt (az a és a bur az ábécé első két betűjének a neve). Permben papokat képzett, írni tanította őket, könyveket másoltak, kolostorokat és templomokat építettek, melyekben komiul mondtak misét. Új komi szavakat, elsősorban teológiai kifejezéseket alkottak. Amikor 1472-ben a Káma medencéje is moszkvai fennhatóság alá került, a helyi komi lakosságot Jon, István utóda keresztelte meg. Így a komi írásbeliség a teljes komi nyelvterületre kiterjedt. Mivel az ópermi (ókomi) irodalmi nyelvnek egységes normái alakultak ki, feltételezhetjük, hogy az ókomi irodalom számottevő mennyiségű és jelentőségű volt.
Abur-írásos szöveg            Az abur 24 betűből állt, István 1372-ben alkotta meg, egyes nézetek szerint a cirill és a görög ábécé alapján. Más nézetek szerint elképzelhető, hogy a komiknak már régebben is volt valamilyen írásrendszerük, és István erre támaszkodva hozta létre ábécéjét. Az abur betűi ugyanis nagyon hasonlítanak a kaukázusi írások betűire, és ennek alapján arra kell gondolnunk, hogy akárcsak a kaukázusiak, a permiek is az irániaktól tanulták az írást. Ezt nem csak a betűk közötti hasonlóság valószínűsíti, hanem az is, hogy a betűk elnevezései is hasonlóak. Erre utalhat a komi nyebög 'papírlap, törvény, rendelet' szó is, mely iráni eredetű (a 6-8. században kölcsönözhették), és melynek eredeti jelentése 'könyv, írás' lehetett. (Ez a szó a 13-14. században a komiból átkerült az obi-ugor nyelvekbe, onnan pedig a nyenyecbe is: ezekben a nyelvekben megmaradt az eredeti jelentés.) Az abur-írásos komi nyelvemlékek a legrégebbi összefüggő finnugor szövegemlékek közé tartoznak, első kódexünkkel, a Jókai-kódexszel egyidősek (a finneknek és az észteknek sincsenek ilyen régi szövegemlékeik!).
           A hatalom egyre inkább az oroszok kezébe ment át. A déli területek a Sztroganov-család birtokaivá váltak, az itt élők a Sztroganovok jobbágyai lettek. 1492-től a permi püspökök egyre inkább Vologdában laktak, és 1571-től hivatalosan is ez vált püspöki székhellyé. Ezzel a komik lakta vidékek a perifériára szorultak, az egyház nyelve fokozatosan ismét a szláv lett. Bizonyos kolostorokban azonban a 18. századig a komi maradt a liturgia nyelve. Mivel azonban időközben a komi nyelv is változott, az ókomi szövegek egyre kevésbé voltak érthetőek a köznép számára. Bár az oroszok nyugaton visszaszorították a komikat, a komik csak ritkán oroszosodtak el, anyanyelvüket megőrizték, sőt, egyes esetekben asszimilálták a beékelődő oroszokat. Mindemellett a 17-18. században még egy komi expanzió is végbement: az adóterhek elől menekülve egyes komi csoportok északra húzódtak, és újabb területeket vettek birtokukba, mások Szibériába települtek. A 19. század második felében megindult a komik nemzetté válása. Létrejött egy vékony polgári-értelmiségi réteg, mely felfedezte magának a komi népköltészetet és megtette az első lépéseket a nemzeti irodalom megteremtése felé.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra