Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


A komik története 1918 után

Módosított cirill, ill. latin betűkkel írt szótárak a 20-as és a 30-as évekből            1921. augusztus 22-én a szovjet kormány önkormányzatot adott az északi komiknak: létrejött a Komi Autonóm Terület. Területe majdnem ötszöröse volt Magyarországénak (478.662 km2), de a lakossága csupán 211.000 fő: ebből 92% komi, 6% orosz és 2% nyenyec. A Káma-vidéki komik, az teljes komi nép 40%-a azonban kívül rekedtek az autonóm területen. Számukra csak 1928-ban hozták létre a Komi-Permják Autonóm Területet. Ez azonban a Permi Területhez tartozott, autonómiája jóval korlátozottabb volt. A Komi Autonóm területen 1921 után bevezették az általános tankötelezettséget, egy sor négyosztályos népiskola és néhány középiskola nyílt, mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakiskolák kezdték meg működésüket, és létrejött egy tanító- és egy tanárképző intézet is. Az 1929/30-as tanévben az orosz főiskolákon és egyetemeken már kb. 300 komi tanult. A Komi Autonóm Területen a komi lett a hivatalos nyelv, újságok és folyóiratok jelentek meg komiul. Sok szépirodalmi mű és egy kevés tudományos irodalom is napvilágot látott. Megnőtt a fakitermelés: 1928-ban pl. 17 millió m3 fát exportáltak. 1937-ben már az ipar adta a termelés 75%-át. 1932-ben a módosított cirill ábécé helyett bevezették a latin írást.Latin betűs kiadvány
           A komi értelmiség csak a teljes függetlenség felé tett első lépésnek tekintette az autonómiát. Az oroszok azonban nem nézték jó szemmel az ilyen törekvéseket, és a szovjethatalom megerősödésével megnyirbálták az autonómiát. Ennek első lépése volt, hogy 1930-ban elcsatolták a nyenyecek és komik által vegyesen lakott tengerparti sávot: ezzel a Komi Autonóm Terület elvesztette külső határait. Ugyanakkor azonban északnyugaton a Komi Köztársasághoz csatoltak egy oroszok által lakott területet, hogy növeljék az oroszok számarányát. (A határt még kisebb mértékben többször is módosították: a mai határok 1961-ben alakultak ki.)
           A sztálini terror 1937-ben érte le teljes erővel a komikat. Kivégezték szinte a teljes Komi Írószövetséget, a korábban megjelent könyvek jó részét bezúzták, bevezették az oroszos jellegű, a komi nyelvhez nem igazodó cirill betűs helyesírást. A Komi Autonóm Terület új neve Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság lett. A komikat más módon is érintették a sztálini megtorlások: sok száműzöttet ide deportáltak a Szovjetunió más területeiről. A köztársaság északkeleti csücskében, Vorkuta környékén működött az egyik legendás haláltábor (GULAG). Politikai száműzöttek építették meg 1937 és 1942 között a köztársaságot délnyugat-északkelet irányban átszelő, Vorkutát Oroszország központi területeivel összekötő vasútvonalat is. Vasút a tajgában A második világháború után pedig a mértéktelen iparosítással párhuzamosan közel egymillió oroszt telepítettek be Komiföldre. Ennek eredményeképpen ma a lakosság 58%-a orosz, 23%-a komi (közel háromszázezer fő), a többi más nemzetiségű (300, főként Kárpátaljáról származó magyar is él Komiföldön). A hatvanas években fokozatosan leépítették a komi iskolarendszert, ma a komi nyelvet a gyerekek legfeljebb heti egy-két órában, azt is csak alsó tagozatban tanulhatják.
           A Komi-Permják Autonóm Körzet története másként alakult. A komi-permjákoknak külön irodalmi nyelvet hoztak létre. Mivel a körzet anyagi lehetőségeit a Permi Terület vezetése igencsak szűkre szabta, a területen alig fejlődött valami. Ipar hiányában elmaradt az oroszok tömeges betelepülése is: a lakosság 60%-a (kb. 250 000 fő) ma is komi, és csak 36% orosz — ez az arány egyedülálló Oroszország finnugor területein. Itt még a fővárosban, Kudimkarban is a komik vannak többségben, és nyilvános helyen is gyakran használják anyanyelvüket. A hatvanas években azonban a komi nyelvű iskolákat itt is bezárták vagy orosszá tették. A komi nyelv tekintélye alacsony: a szülők gyakran csak oroszul tanítják meg gyermekeiket, mert csak azzal lehet boldogulni, csak az orosz nyelv ad esélyt arra, hogy a gyerekek elköltözzenek erről a perspektívátlannak tűnő területről.
           A két komi terület között korábban az intézményes kapcsolatokat (melyeket az oroszok amúgy sem néztek volna jó szemmel) lehetetlenné tette az is, hogy a két terület a közigazgatási hierarchia különböző fokán állt: a Komi ASZSZK csak a Permi Terület vezetőségén keresztül léphetett volna kapcsolatba a Komi-Permják Autonóm Körzettel, Permnek azonban nem állt érdekében az ilyen kapcsolatok fejlesztése. Így aztán a két terület olyannyira elszigetelődött egymástól, mintha nem is egy államban lettek volna. A két területet, bár szomszédosak, nem kötik össze utak: a mocsaras vidéken csak télen, a fagy beálltával lehet átkelni, akkor is csak terepjáróval.
           A peresztrojka a komi területeken is éreztette hatását. 1985-ben itt Sziktivkarban tartották meg a 6. Nemzetközi Finnugor Kongresszust, melyet korábban még nem rendeztek Oroszországi finnugor nép területén. A nyolcvanas évek második felében erősödtek a nemzeti mozgalmak. A Komi ASZSZK neve 1990-ben Komi Szocialista Köztársaságra, majd a Szovjetunió felbomlásával 1992-ben Komi Köztársaságra változott. Az Oroszországi Föderáció új törvényei szerint lehetőség nyílt arra, hogy a köztársaság jövedelmének egy része helyben maradjon. Mivel a Komi Köztársaság nyersanyagokban gazdag, hosszútávon ez biztosíthatja gazdasági felemelkedését. Az életszínvonal már most is magasabb, mint Oroszország más területein, ez azonban még mindig nagyon alacsony színvonalat jelent: az átlagembernek a napi betevőnél sokkal több nem jut.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra