Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


A komi művelődés ma

A Komi Köztársaság zászlaja            A komi nyelv a közigazgatásban még mindig nem nyerte vissza szerepét, bár az 1995-ös alkotmány a komit, és csak azután az oroszt nevezi a köztársaság hivatalos nyelvének. Az átmeneti folyamat azonban nagyon hosszúnak bizonyul. Csak 1999-ben fogadták el azt a törvényt, melynek értelmében egy ötéves folyamat végére minden komiföldi oktatási intézményben kötelező lesz a komi nyelv oktatása (az ott élő oroszok számára is). Az utcákon ugyan egyre több komi feliratot látni, de a feliratok (pl. reklámok) többsége még mindig orosz. A rádió és a tévé csak napi néhány óra komi nyelvű műsort sugároz, azt sem főműsoridőben. Komi könyvek ugyan jelennek meg, de kevés, és az is kis példányszámban. Komi nyelvű filmmel (akár hazaival, akár külföldivel) nem találkozni. Az oktatás az iskolarendszer minden szintjén oroszul folyik. Mivel a modern életforma minden megnyilvánulása orosz nyelvű, a komi nyelv presztízse alacsony. Mégis vannak bíztató jelek is. Nagy lendülettel folyik a nyelvújítás, új komi szavakat alkotnak, régieket hoznak újra használatba. Ha valóban a meghozott törvények szerint járnak el, a komi nyelv visszanyerheti szerepét és tekintélyét, a komi nép fennmaradhat. Az oroszországi finnugor népek között a komik talán a legjobb esélyekkel rendelkeznek a megmaradáshoz. A komi nyelv teljes értékű nyelvként való működéséhez vezető folyamat azonban még igen hosszú és törékeny.
A Komi Köztársaság címere            Külön problémát jelent, hogy a komi-permjákok csatlakozása a Komi Köztársasághoz továbbra is tabutémának számít. Márpedig egy ilyen lépés növelné a komik számarányát és öntudatát, a gazdaságilag elmaradott Komi-Permják Körzet lakosságának pedig sokat segíthetne a gazdaságilag jóval fejlettebb Komi Köztársaság, melynek a Káma-vidék nem érdektelen periféria, hanem a komi nemzet jelentős részét képviselő országrész lenne. A jelenlegi politikai viszonyok között azonban erre sajnos nem számíthatunk.
           A komi kulturális élet keretei meglehetősen szűkre szabottak. A nemzeti kultúrát azok a mesterek viszik tovább, akik továbbra is a hagyományos tárgyakat készítik. Ezeknek az eszközök azonban ma már inkább csak dísztárgyak. A hagyományos folklórműfajok kihalóban vannak, a néptánccsoportok repertoárján általában oroszos esztrádműsorok szerepelnek. Van ugyan üdítő kivétel is, például a Sziktivkari Folklórszínház, de ez egymagában nem képviselheti a nemzeti kultúrát. Mivel az audiovizuális kultúra csúcsát a rádió, televízió, kazettás magnó képviseli, az internet pedig csupán néhány újgazdag kiváltsága, modern komi kultúra nem igazán jöhet létre. Vannak ugyan komi rockzenekarok, de színvonaluk nem haladja meg a középiskolai zenekarokra jellemző szintet.
           A komi irodalom kezdetekben nem tudott esztétikailag időtálló műveket létrehozni, bár felbukkant néhány kitűnő költő. Nyelvi szempontból így is rendkívüli teljesítmények születtek: az irodalmi művek nyelvezete igen tiszta, stílusuk gondos volt. A komi irodalmi művek — bármily jelentősek is saját népük számára — csak ritkán érik el azt a színvonalat, hogy más népek számára is érdekessé váljanak. A húszas-harmincas években ugyan a komi irodalom is átesett a nemzeti irodalmak gyermekbetegségein, de az első írónemzedéket a szó szoros értelmében kivégezték (a szerencsésebbekre „csupán” száműzetés várt), később pedig a szocialista-realista stílus vált kötelezővé. A komik pedig Oroszországon belül is perifériális vidéken élnek, ahová a nagy nemzetközi eszmei és stílusirányzatok csak megkésve, sokszoros szűrőn keresztül jutnak el.
           Ha valaki mégis jó komi irodalmi művet akar olvasni, akad ilyen, ráadásul magyarul is hozzáférhető. Tyima Veny Tripan Vasz című novellája móriczi stílusú elbeszélés. Ha eltekintünk a politikai kényszerből hozzá fűzött kerettől, egy igazi világirodalmi igényű alkotással állunk szemben.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra