Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


A lappok története 1918 után

Medál jellegzetes lapp rajzokkal            Az első világháború végén két jelentős változás történt a lappok életében: a Finnország területén élő lappok a független Finnország állampolgárai lettek, a Kola-félszigeten élő lappok viszont szovjet állampolgárok. A határokat vonalzóval, a településszerkezet figyelembevétele nélkül húzták meg, és évtizedekre elvágták egymástól a szomszédos (és gyakran rokoni viszonyban is álló) lapp csoportokat. A határ keleti felén a szovjethatalom 1924-től falutanácsokat és kolhozokat hozott létre, megkezdődött a kulákoknak kikiáltott gazdagabb rénpásztorok üldözése, megszüntették a lappok téli szállásait, új, központi településeket létesítettek. Hatalmas területek kerültek a nehézipar és a hadsereg kezébe. A művelődés területén azonban történt előrelépés is, terjedt az írni-olvasni tudás. 1933-ban latin betűs irodalmi nyelvet hoztak létre a lappok számára, melyet aztán 1937-ben egyszerre megszűntettek. 1933-ban már 17 iskolában folyt lapp nyelvű oktatás. Murmanszkban lapp tanítókat is képeztek.
           1944 őszén a szovjet-finn fegyverszüneti egyezmény értelmében a finnek megtámadták a visszavonuló német csapatokat, amelyek aztán bosszúból szinte egész Lappföldet felégették. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió által Finnországtól elcsatolt területeken élő ortodox kolta-lappok áttelepültek Finnországba, mivel nem akartak a Szovjetunióhoz kerülni.
A tarhegyen            A szovjet területeken azonban éppen a második világháború után gyorsult fel az oroszosodás, a lappok életmódja teljesen megváltozott. Kevés a munkalehetőség, az alkoholizmus népbetegségnek számít. 1989-ben a murmanszki körzetben 1990 lapp élt, akiknek 42,2 %-a beszélte még anyanyelvét. Jelenleg az alsó tagozatban oktatnak még lapp nyelvet, de igen alacsony óraszámban. Az 1980-as évek elején felelevenítették a 30-as években létrehozott irodalmi nyelvet, de immár cirill betűkkel.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra