Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra

Az udmurtok történelme 1918-ig

Bronz fülbevaló a 8-9. századból          A permiek (a komik és az udmurtok közös ősei) az i.e. 1000. év után különültek el a finn-volgaiaktól (bár a kapcsolatok továbbra sem szakadtak meg). Az i.e. 8-3. században az udmurtok és a komik közös ősei a Volga és a Káma összefolyásának vidékén, valamint a Káma torkolatához közel eső folyók (Vetluga, Belaja, Csuszovaja) mentén éltek. Az itt kialakuló ananyjinói kultúra a marik, udmurtok és komik kialakulásában meghatározó szerepet játszott. Az i.e. 3. században a Belaja torkolatvidékénél alakult ki az a kultúra, melynek népessége a mai udmurtok őseinek tekinthető. Az i.e. 2. században pedig a Káma középső és felső folyása mentén létrejött a gljagyenovói kultúra, melynek az északi udmurtok és a komik etnogenezisében volt jelentős szerepe. A permiek szomszédságában, tőlük délkeletre terült el Magna Hungaria, ahol ebben az időben a magyarok ősei éltek. Ezt bizonyítja, hogy a magyarban és a permi nyelvekben van néhány szókincsbeli és nyelvtani elem, amely más finnugor nyelvekben nem található meg. Ezek azonban nem utalnak hosszú és tartós kapcsolatra.
         Időszámításunk első évezredében az ősudmurt népesség etnokulturális csoportokra tagolódott: önálló kulturális arculatot öltöttek a Vjatka, a Csepca és a Káma mentén, ill. az Arszk környékén élő udmurtok.
Udmurt falu a középkorban.  Rekonstrukció.          Az udmurtoknak még a 9-10. században is a vadászat és a halászat volt a fő foglalkozásuk. Földműveléssel, állattenyésztéssel is foglalkoztak, házakban laktak, földvárakat építettek, a társadalom törzsi alapon szerveződött. Elsősorban a mai Dél-Oroszország területén élő irániakkal és bolgár-törökökkel érintkeztek. Az udmurtban található nagy számú bolgár-török jövevényszó azt mutatja, hogy a bolgárok nagy hatással voltak az udmurtok mezőgazdaságára, építészetére, háziiparára, sőt. társadalmi és állami berendezkedésére is. Mivel nagy számban vettek át rokonsági terminusokat is, feltételezhető, hogy az udmurtok és bolgárok gyakran házasodtak egymás között. A két nép minden bizonnyal békességben élt egymás mellett.
         1236-ban a tatárok szétzúzták Magna Bulgariát: ekkor az udmurtok többsége a Vjatka és a Káma közötti területre menekült, és ott megtelepedett. (A mai udmurt területeken valaha obi-ugorok éltek. Erre utal, hogy az udmurtiai helynevek egy része obi-ugor eredetű. A Vjatka medencéjében azonban, ahol ma már alig találhatunk udmurt falvakat, sok az od-, ot-, odo- előtaggal alkotott helységnév, ill. gyakoriak az olyan folyónevek, melyek utótagjában az udmurt sur 'folyó' szó ismrerhető fel.)
Nyírkéregből készült dobozok          A tatárok Magna Bulgaria helyén megalapították a Kazanyi Tatár Kánságot, mely 1552-ig állt fenn. A tatárok a leigázott népeket, így az udmurtokat is alsóbbrendű szolganépnek tekintették, katonai vállalkozásaikban pedig faltörő kosként használták.
         Az északi udmurt területekre, a Vjatka és a Csepca mellékére már a 12. században megindult az orosz betelepülés. A 14. század folyamán a betelepülő oroszok létrehozták a Vjatkai Föld nevű sajátos politikai alakulatot. Ezt a népgyűlési köztársaságot laza függő viszony fűzte Novgorodhoz, majd a Nyizsnij-Novgorod-szuzdali Fejedelemséghez, amit aztán 1393-ban Moszkva bekebelezett. A Vjatkai Föld Moszkva és Kazany között egyensúlyozva megpróbált némi függetlenséget kicsikarni, ez azonban nem sikerült.
         III. Iván 1489-ben büntetőháborút indított a lázadó vjatkaiak ellen. Iván elfogta a vjatkai orosz és udmurt vezetőket, de nem büntette meg őket, hanem letelepítette Moszkva környékén. Az udmurt hercegek hű vazallusai lettek, később földbirtokot kaptak és hazatérhettek. Segítségükkel könnyebb volt hatni a tatár fennhatóság alatt élő udmurtokra.
         1545 és 1552 között zajlott a Moszkvai fejedelemség és a Kazanyi Tatár Kánság közötti végső összecsapás. Kazany védelmében az arszki udmurtoknak is harcba kellett vonulniuk. Válaszul az oroszok tíz nap alatt végigirtották a Kazany és Arszk közötti területet, Arszkot bevették. Az elfogott udmurtokat (több mint 5000 embert) Kazany védőinek szeme láttára válogatott kínzások közepette kivégezték. Kazany eleste után az oroszok kegyetlen adót vetettek ki a terület lakóira. Ez ellen többször is lázadás tört ki, mindhiába. A megtorlásokat természeti csapások súlyosbították, egész vidékek néptelenedtek el.
Hagyományos udmurt edények          Mivel Kazany bevétele után az udmurt hűbéresek közvetítő szerepére nem volt többé szükség, 1588-ban Fjodor cár az adományozott birtokokat visszavette. Az udmurtok ettől kezdve állami parasztok (kisebb részük a Sztroganovok jobbágyai) lettek. Az előkelők is paraszti sorba süllyedtek, de még a 17. században is megpróbálták jogaikat visszakövetelni.
         Tovább folyt az orosz telepesek beáramlása. A 17. században az udmurt falvak lakóira egyre nagyobb teher nehezedett. A betelepülők legjobb földjeikről, legelőikről szorították ki őket. A helyi hivatalnokok visszaélései ellen hiába tiltakoztak, a felsőbb hatóságok megállapították a törvénytelenségeket, de a hivatalnokok a helyükön maradtak, a feljelentők pedig retteghettek a bosszútól. A 18. századtól a gazdasági nehézségek mellé az erőszakos pravoszláv térítés járult. Mindezekért az udmurtok szívesen csatlakoztak a különböző parasztfelkelésekhez, melyek közül a legnagyobb a Pugacsov által vezetett volt (1773-75). A keresztény térítés felemás hatással járt, hiszen a többség felvette a kereszténységet, mert 3 év adókedvezményt kaptak érte — azonban a kereszténység tanai nem vertek gyökeret. Akik nem akartak megkeresztelkedni, azok a muzulmán baskírok és tatárok közé menekültek: ekkor jöttek létre a mai Baskortosztan és Tatarsztan területén fekvő udmurt települések.
         Mivel a 18. században az udmurtok nagy része nem, vagy legfeljebb alig beszélt oroszul, a hittérítőknek meg kellett ismerkedniük az udmurt nyelvvel. Ebből az időből származnak az első udmurt nyelvemlékek (szórványos lejegyzések, szójegyzékek, egy-két alkalmi vers, vallásos szövegek). Az első udmurt nyelvtan 1775-ben jelent meg.
Jellegzetes udmurt ékszer a pénzérmékkel dúsan rakott nyaklánc          A 18. század végétől az udmurt területeken bánya- és gyártelepek épültek, a korábbi beszivárgást felváltotta az oroszok tömeges betelepülése. Vegyes lakosságú falvak jöttek létre, és a 19. század végére a járások többsége is vegyes lakosságúvá vált. A 19. században a jobbágyság ugyan felszabadult, de csak kevés földhöz jutott — adóterhei azonban növekedtek. A század végén a Kámán és a Vjatkán megindult a hajóközlekedés, megépültek a vasútvonalak, megszűnt a vidék izoláltsága. A század végén már 30 gyár működött udmurt területen, de a gyári munkások túlnyomó többsége orosz bevándorló volt.
         Az 1880-as években egy pópa röpiratot bocsátott ki az udmurtok ellen. Azt állította, hogy az udmurtok pogány ünnepeiken embert is szoktak áldozni. A röpirat nyomán lábra kapott hiedelmek szolgálhattak alapul a hírhedt Vuzs Multan-i perben. 1892-ben Vuzs Multan udmurt falu határában egy meggyilkolt öregembert találtak. A falu lakóit azzal vádolták, hogy az öreget emberáldozatként mutatták be. Az udmurtok mellett sok orosz értelmiségi állt ki. Közöttük említést érdemel G. J. Verescsagin történész és néprajzkutató, az első udmurt származású tudós, ill. V. G. Korolenko orosz író: az ő cikkeinek köszönhető, hogy a bíróság harmadfokon (négy év után!) felmentette a vádlottakat. (Oroszország bizonyos vidékein egyébként is szokásban volt, hogy ha találtak egy hullát, a rendőrfőnök körbevitette a nemzetiségi falvakban, és mindenhol azt állította, hogy a falu határában találták. A falusiak inkább fizettek, minthogy a nyakukba varrják a gyilkosságot.)
         A cári Oroszországban az udmurtok közül csak nagyon kevesen tudtak írni-olvasni (1897-ben a férfiak 13,2%-a, a nők 0,6%-a), de nem is volt alkalmuk anyanyelvüket hivatalos helyeken használni, udmurt újságok, könyvek (néhány vallásos kiadvány kivételével) nem jelenhettek meg. Azonban az orosz középiskolát, szakiskolát végzettekből kialakul egy vékony értelmiségi réteg. Az 1905-ös forradalom után a hatalom kénytelen volt engedni többek között a nemzetiségek értelmiségének is. Kibontakozóban voltak a nemzetiségi mozgalmak. 1915-ben megjelenhetett az első udmurt újság, később műkedvelő színtársulatok, kulturális körök alakultak. A kazanyi szemináriumban tanuló diákok azonban már korábban titkos társaságot alapítottak, és az udmurt falvakban is működtek illegális politikai körök.
         A polgárháború éveiben súlyos harcok dúltak az udmurt területeken, elsősorban az itt működő fontos hadiüzemek miatt. A Vörös Hadsereg önkényeskedései, a kényszerrekvirálások miatt az udmurtok már kezdetben sem szimpatizáltak a szovjethatalommal.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra