Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra

Az udmurtok története 1918 után

         1918 júliusában a szovjetek szervezésében Jelabugában ülésezett az udmurtok első összoroszországi kongresszusa, amely Udmurtia felvételét kérte az Orosz Föderatív Köztársaságba. 1920-ban megalakult a Votják Autonóm Terület: ennek területe akkor 28 800 km2 volt, lakosságának 53%-a volt udmurt. Neve 1932-től Udmurt Autonóm Terület, 1934-től pedig Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság lett. A húszas években népiskolák nyíltak, ahol udmurt nyelven folyt az oktatás. Az 1925/26-os tanévben már 174 udmurt tanult orosz felsőoktatási intézményekben. Az analfabéta felnőttek számára is iskolákat szerveztek. Az udmurt autonómia első évtizedében 133 kiadvány jelent meg, közöttük tankönyvek, gazdálkodási ismeretterjesztő kiadványok, egészségügyi felvilágosító könyvek, szépirodalom. Ha korlátozott mértékben is, de a hivatalos ügyintézés során is lehetővé vált az udmurt nyelv használata.
         Az analfabétizmus felszámolása ugyan folyt, de nem sikerült megfelelő írásrendszert létrehozni. Az udmurt írásrendszer a misszionáriusok által létrehozott írásrendszer folytatása volt. Ebben az oroszban nem létező hangokat a betű fölé tett két ponttal jelölték. A problémát az jelentette, hogy a mássalhangzók lágyságát — akárcsak az oroszban — a mássalhangzó után álló magánhangzó betűje jelölte. Ez azonban egyáltalán nem felelt meg az udmurt nyelv hangrendszerének és alaktanának. Éppen ezért más rendszert kerestek: elsősorban a cirill ábécé másfajta használatára, ill. a latin ábécé bevezetésére gondoltak. Erre azonban nem került sor, így a mai napig meglehetősen bonyolult és logikátlan az udmurt helyesírás — habár a nyelv minden hangját egyértelműen képes jelölni.
Észak-udmurt kapu és ház a nyolcvanas években          A falvak hagyományos élete, társadalmi berendezkedése a szovjethatalom bevezetésével sem változott meg. A falvak életét továbbra is a kenyes irányította. 1928 júniusában azonban legendássá vált esemény történt. Juszki, Ludz és Ludorvaj falvak mezőőrei súlyos mulasztásokat fedeztek fel, melyeket a vétkesek külön felszólításra sem hoztak helyre. A hagyományos jog szellemében a kenyes megbüntette őket. Az eseményt a szovjetek a kulákok önbíráskodásaként értékelték, tíz parasztot perbe fogtak, egyet kivégeztek, kilencet kényszermunkára ítéltek. Megindult az erőszakos kollektivizálás. A politikai rendőrség alakulatai szétverték a faluközösségeket, az udmurtok vagyonát elkobozták. Tízezreket deportáltak Szibériába, ahol szerszámok és élelem nélkül magukra hagyták őket.
         1932-ben ismét tetőzött a terrorhullám. Ekkor koholták a SZOFIN néven hírhedté vált ügyet. (A szó az orosz „a finn népek felszabadítási szövetsége” kifejezés rövidítése.) A vádpontok szerint a vádlottak Finnország protekturátusa alatt egy ellenforradalmi finnugor föderációt akartak létrehozni. Az elsőrendű vádlott Kuzebaj Gerd, a jeles udmurt költő és néprajztudós volt. Sok más értelmiségit is kivégeztek vagy száműztek. A finnugor népek közötti kapcsolatokat ápoló egyesületeket, a finnugor nyelvrokonság hirdetését betiltották; udmurt, ill. udmurt témájú könyveket égettek.
         Az iparilag amúgy is fejlettebb területen tovább folyt az iparosítás: különösen a nehézipar és a fegyvergyártás fejlődött. Az ipar 1939-ben már a gazdaság 85%-át jelentette. Olyan termékeket gyártottak itt, mint a Magyarországon is jól ismert Kamaz tehergépkocsikat és Izs furgonokat, valamint a világszerte ismert Kalasnyikov géppisztolyt. A fegyvergyártásnak köszönhetően Udmurtia zárt terület volt, ahova külföldi nem tehette be a lábát: a szovjet időkben egyetlen magyar vagy finn kutató sem járt Udmurtia területén!
         Az iparosítás az oroszok újabb tömeges bevándorlásával járt. Bár a hatalom hivatalosan támogatta a nemzetiségi kultúra ápolását, valójában minden lépését az oroszosítás érdekében tette. A hatvanas évekre az udmurtok első nemzedéke megtanult oroszul, így leépítették az anyanyelvi oktatást: ezzel a szülőket arra kényszerítették, hogy már otthon oroszul beszéljenek a gyerekekhez, különben azoknak problémájuk volt az iskolában.
         A Szovjetunió felbomlása után az ipari termelés erősen visszaesett. Az amúgy sem magas életszínvonal csökkent, megjelent a korábban ismeretlen munkanélküliség. Bár a köztársaság olajban is gazdag, a szovjet rendszer maradványaként az olajat a köztársaságon kívül dolgozzák fel, így az olaj közel sem jelent olyan bevételi forrást, mint amilyet jelenthetne. A városokban az áruellátás jónak mondható, de az árak a túlnyomó többség számára megfizethetetlenek.
Szénakaszálás a nyolcvanas években          Vidéken az áruellátás is akadozik. Az udmurtok többsége vidéken, 200-800 fős falvakban él. A falvak az esetek többségében csak földúton közelíthetők meg, a közlekedés lassú és kényelmetlen. A nálunk jól ismert romániai faluromboláshoz hasonló folyamatok a Szovjetunióban is lezajlottak. A kisebb településeken megszűnt az iskola, a posta, a közlekedés, a bolt. A lakosság kénytelen volt elhagyni az ilyen falvakat. Ennek következtében sok kis udmurt falu eltűnt. (Az elköltözők többségükben nem a szomszédos falvakba, hanem a városokba költöztek, ahol gyökereiket vesztve eloroszosodtak.) A faluközpontokban az élet továbbra is folyt. Bár Udmurtia területének nagy részén mezőgazdasági termelés folyik, a rossz minőségű talajon, a modern eszküözök nélkül az első világháború előtti termésátlagot is alig érik el. Udmurtia mezőgazdasági termékek, többek között gabona behozatalára is szorul.
Idős asszony hétköznapi viselete Dél-Udmurtiában          Ma az udmurtok mégsem szenvednek hiányt az alapvető élelmiszerekben, mivel azt megtermelik maguknak. Szorgalmas gazdálkodók: az Udmurtián átutazó oroszok állítják, hogy a vonatból is feltűnik, mennyivel rendesebbek a porták, gondosabban műveltek a földek Udmurtiában, mint a szomszédos orosz területeken. Az udmurtiai — túlnyomó többségükben városlakó — oroszok gyakran gazdagnak hiszik az udmurtokat, mert nem okoz nekik gondot az élelem beszerzése. (A városi udmurtoknak is vannak falusi rokonaik. Jellemző azonban, hogy például Izsevszkben a lakosság csupán 17%-a udmurt, 70%-a orosz.)
         Udmurtia lakosságának jelenleg 31%-a udmurt, 58%-a orosz és 7%-a tatár. Az udmurtok lélekszáma körülbelül 750 000 fő, kétharmaduk él az Udmurt Köztársaságban, harmaduk pedig főleg a szomszédos köztársaságokban (Tatarsztanban, Baskortosztanban) és területeken (a jekatyerinburgiban és a kiroviban).

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra