Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


Az udmurt művelődés ma

Az Udmurt Köztársaság zászlaja          Udmurtiában a hivatalos nyelv az orosz, bár az udmurt nyelvnek is az alkotmányban rögzített státusza van. A gyakorlatban ez azonban semmit nem jelent: még a tisztán udmurtok lakta községekben is oroszul intézik a hivatalos ügyeket. Az udmurt nyelv oktatása csak falvakbban, ott is csak az iskola 1-3. osztályában, heti egy-két órában folyik. Az udmurt nyelv presztízse igen alacsony, legfeljebb a falusi udmurtok beszélnek udmurtul egymás között. A modern életforma minden megnyilvánulása az orosz nyelvhez kötődik. Gyakori, hogy az udmurt írók, költők, nyelvészek gyermekei sem tudnak udmurtul. Jellemző eset, hogy egy udmurt költő egy udmurt faluban orosz nyelvű emléktáblát kapott.
Az Udmurt Köztársaság címere          Manapság egyetlen udmurt napilap és néhány folyóirat jelenik meg, mindegyik alacsony példányszámban. Ezek az újságárusoknál általában nem kaphatók, elő kell rájuk fizetni. A ma udmurtul megjelenő irodalom általában a magas kultúrát szolgálja, és legfeljebb az értelmiség számára nyújt valamit. Tömegolvasmányok, lektűrök udmurtul nem jelennek meg, így az átlagember ezeket is oroszul olvassa. Az angolból fordított színes ismeretterjesztő képeskönyvek is csak oroszul hozzáférhetők.
Részlet az udmurt játékfilmből          A tévében naponta 10-15 perces udmurt nyelvű hírműsor látható. A rádióban az adásidő fele udmurt, de az udmurt rádiósok — félve a megtorlásoktól — kerülik a határozott közéleti és politikai véleménynyilvánítást, éppen ezért a műsorok meglehetősen érdektelenek. Orosz és külföldi filmek udmurt szinkronnal való bemutatására pedig nincs pénz. Udmurt játékfilm készült a kilencvenes években. A címe Alangaszár árnyéka. A film udmurt legendák és mitikus történetek alapján született.
         Izsevszkben működik az Udmurt Drámai Színház. Udmurt zeneszerzők műveit és adaptált műveket játszanak, elsősorban a falusi közönség igényeit akarják kielégíteni. A játék színvonala azonban alacsony. A színházból kivált Katancsi (Függöny) együttes más útra lépett, saját maguk készítenek műsorokat (pl. pogány népi imádságok mintájára írt dramatikus játékot), hamar népszerűvé váltak.
A güron büdton napjainkban          Az udmurtoknál a népdalok és műdalok könnyen keverednek, a népdalnak tartott énekekről gyakran derül ki, hogy műdalok. Ezek a dalok udmurt nyelvűek, az orosz itt még nem vette át az uralmat. Udmurtiában a népi kultúra, a folklór kizárólag udmurt népi kultúrát jelent. Sok jó hagyományőrző csoport tevékenykedik, de sajnos az állam által leginkább támogatott Italmasz együttes inkább az oroszos esztrád hagyományait követi, és nem sokat ad az autentikusságra. A külföldi fellépésekre meghívott együttesek utazását az állami szervek gyakran nem támogatják, hanem helyettük más, a „kormányhoz közel álló” együtteseket küldenek. Létezik udmurt komolyzene, sőt, vannak udmurt operák is, de ezek valódi értékéről nehéz lenne nyilatkozni.
         Sok faluban elevenítették fel a régi udmurt ünnepeket. Ilyen a szántás után megtartott, gerber nevezetű ünnep. Ezek az ünnepek ma már inkább majálisjellegű rendezvények. Itt az emberek népviseletben jelennek meg, jelezve, hogy őrzik udmurt identitásukat.

Nyírkéregből font cipők         Ha az udmurt irodalommal szeretnénk megismerkedni, leghelyesebb a Medveének című kötet válogatásával kezdeni. Ezeket az alkotásokat azonban más mércével kell mérni, mint a nagy népektől származó műveket. Ahogy Domokos Péter, az udmurt irodalom magyar monográfusa írja: „(...) az írók paraszti közegből indulnak, paraszti származásúak, szellemi hozományuk is paraszti gyökerű (vagyis a folklór), ugyanakkor várható közönségük, azaz az olvasók többsége is földművelő (...), ami bizonyos mértékig megszabja érdeklődését, igényét. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy nem egy független, magas fejlettségű, tanult, öntudatos paraszti társadalommal állunk szemben, hanem egy elnyomott, „másfajtájú közösséggel”, elmaradt, babonás, gyanakvó tanulatlan paraszti néppel... (...) Az udmurt írók jelentős része tanítói (és csak tanítói) végzettségű... (...) Az alkotó előtt csak a zavartalan és szünettelen állandó tanulás, olvasás, folyton szélesedő körű tájékozódás tárhatta volna fel, legalább távlataiban, az egyetemes irodalom bejárhatatlan birodalmát, a falusi és tanítóképzős indíttatás, az elvégzendő politikai feladatok dandárja azonban nem tett lehetővé számára ilyen szellemi kalandozást. Maradt így a viszonylag szűk, klasszikus orosz irodalom, abból is főleg Puskin és Nyekraszov, de már pl. Gogol kevésbé, s Dosztojevszkij egyáltalán nem, a könnyen felfogható narodnyik parasztköltők (Kolcov, Nyikityin, majd Bednij), s a szovjet írók közül pedig Majakovszkij és Gorkij – ők sem minden művükkel –, de már pl. Blok, Bulgakov és mások nem.” Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a húszas években induló tehetségeket elhallgattatták, megérthetjük, hogy miért nem született igazán nagy alkotás az udmurt irodalomban. (A kivégzett írók hosszú sora mellett figyelmet érdemel Asalcsi Oki költőnő esete. A fiatal szemorvosnő szintén a húszas években kezdett írni, méghozzá ártatlan, politikamentes lírai verseket. A harmincas években a KGB letartóztatta, majd néhány hónap után szabadon engedték. Nem tudjuk, pontosan mi történt, de a költőnő, aki 1973-ig élt, többé egy sort sem írt.) Figyelemre méltók Kuzebaj Gerd költeményei, de ezek magyar fordításai időnként oly mértékben térnek el az eredeti versektől, hogy a költőről nem igazán kaphatunk a valóságnak megfelelő képet.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra