Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra

A hagyományos vepsze kultúra

Gerendaház, Šondjal (f: M. Savolainen)          Hagyományosan a vepszék az Onyega mellett főként a halászatból, máshol a földművelésből éltek. Mezőgazdasági eszközeik még a múlt században is nagyon kezdetlegesek voltak. Földjük is kevés, az is gyenge minőségű volt, éppen ezért a földeken az asszonyok és az öregek dolgoztak, a férfiak pedig máshol kerestek munkát. Télen vadászni jártak, fontos jövedelemforrás volt a fakitermelés. Nyáron vándor kézművesekként keresték a kenyerüket. Mint kőfaragók egész Oroszországban, de Skandináviában is ismertek voltak. A közép-vepsze vidéken jelentős volt a fazekasság: az innen származó cserépedények távoli piacokra is eljutottak.
         A vepszék gerendaházakban laknak. A ház belső terét egy alacsony fal választja ketté: az egyik fele a szoba, a másik a konyha. A vepsze konyha érdekessége a hatalmas kemence: ennek szájába akár egy-két ember is befeküdhet. A kemence oldalában több kisebb nyílás is van, amelyekben szintén sütni lehet.

Vepsze kemence         A vepszéknél nem maradtak fenn epikus költemények, és a kutatók viszonylag kevés népdalt jegyeztek le. A vepsze folklórról megfelelő gyűjtések hiányában nehéz nyilatkozni, ma már pedig szinte lehetetlen hiteles folklórszöveg nyomára bukkanni. Csak egy népköltészeti műfajt ismerünk jobban, a népmesét. A népmesék általában nemzetközi vagy orosz mesék variánsai, de a mesékben szerepelnek vízi- és erdei szellemek, házi manók és a világot benépesítő egyéb természetfeletti lények. Ezek általában az igazság és a jóakarat jelképei.

Maria Trošin népi énekes          Bár a vepszék ortodoxok, gondolkodásmódjukban felismerhetőek az animizmus maradványai. Hitük szerint az erdőben ok nélkül egy ágat sem szabad letörni, mert az erdő ura megharagszik és bosszút áll. Ha viszont az ember valamilyen cél érdekében vág fát, akkor az erdő ura örül, hogy segíthet. Ha az ember házépítéshez keres fát, az erdei szellem maga vezeti oda a legmegfelelőbbhöz. A szellem segít az embernek, hogy meglelje a legszebb gombákat és bogyókat: ha azonban letapossa a termést, az erdő ura megharagszik, elrejti a hazafelé vezető utat, és az ember napokig bolyonghat a rengetegben.
         Ha a vepsze halászni vagy fürödni ment, vagy akár csak vizet akart inni, előtte engedélyt kért a tótól vagy a folyótól. Ha a halászzsákmány bőséges volt, tenyerükbe vizet vettek, és hálából megcsókolták. Favágás, kéreghántás, bogyógyűjtés, vadászat előtt az erdei szellemtől kért engedélyt. Ilyenkor ajándékot (kenyérmorzsát, egy szem sörétet) is illett adni. Ha a vepsze vadász egy fa alatt akart hálni, előbb engedélyt kért a fától, néhány másodpercig várt, majd a fát átölelte, s csak ezután tért nyugovóra.
Kápolna, Šondjal, 1993 
(f: M. Savolainen)          Ugyanakkor a vepszék gyakorló ortodoxok voltak. Vallásukhoz annyira ragaszkodtak, hogy a szovjet időkben pap híján maguk tartották meg a szertartásokat. (Ma ismét vannak papok, de természetesen oroszok.) A vepsze falu jellegzetes épületei az oltár nélküli kápolnácskák. Ezek fából épülnek, gyakran dombtetőre vagy más fontos helyre. (A szovjet időkben ezeket raktárnak használták, vagy egyszerűen hagyták tönkremenni - a falusiak éjjel, titokban javítgatták őket.) A kápolnában ikonokat helyeznek el, alájuk gyönyörűen hímzett terítőket, törülközőket terítenek. Az ikonok megtalálhatók a házakban is, méghozzá az ún. ikonsarokban. Érdekesség, hogy általában ugyanebben a sarokban áll a televízió is.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra