Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra

A vepsze művelődés ma

A vepszék zászlaja A vepsze kultúra ünnepén
(f: M. Savolainen)          A vepsze kultúra egyelőre él. A falvakban az emberek vepszéül beszélnek egymással, bár a gyakorlatban minden vepsze legalább kétnyelvű, és a külvilág dolgairól csak oroszul értesülhetnek. Azonban az oroszországi finnugorok között a lélekszámhoz viszonyítva a vepszéknél jelenik meg a legtöbb új kiadvány. 1991-től ismét bevezették a latin betűs helyesírást (mely kis mértékben eltér a harmincas években használttól), tankönyvek, evangélium-fordítások, mesekönyvek, folklórszövegek, vepsze-orosz és orosz-vepsze kisszótár, vepsze nyelvtan (vepszéül!) és szépirodalmi kiadványok jelentek meg. Rendszeresen megjelenő újságjuk, a Kodimaa (Haza) vepszéül és oroszul közöl cikkeket. Rjurik Lonin vepsze múzeuma állami státuszt kapott. 1991-ben a petrozavodszki egyetemen vepsze szak indult. A karjalai rádióban rövid, ritka, de rendszeres vepsze nyelvű adások vannak.
A vepsze múzeum, Šoutarv          Egy a vepszék között végzett felmérés szerint érdekes módon a nyelv fennmaradását azok tekintik fontosnak, akik kevésbé vagy nem beszélik, míg a vepszéül jól tudók szerint úgy is vepszének lehet maradni, hogy elfelejtik a nyelvet. Az általános tapasztalat az, hogy a vepsze nyelv leginkább az elszigetelt, elmaradott falvakban maradt fenn. Kérdéses, miképp lehetne ezen falvakat úgy korszerűsíteni, az emberek életszínvonalát úgy emelni, ismereteiket úgy szélesíteni, hogy eközben kultúrájukat, nyelvüket ne kelljen feladniuk. A feladat szinte lehetetlennek látszik. Ám a vepszék feje felett már többször meghúzták a harangokat, mégis fennmaradtak. Tudjuk, hogy akinek halálhírét keltik, sokáig él. Reméljük, ez a vepszékkel sem lesz másképp...

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra