Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


A hagyományos enyec kultúra

          Az enyecek hagyományos tevékenységei közé a rénvadászat és a prémes állatok vadászata tartozik. A tundrai enyecek életében jelentősebb szerepet játszott a réntenyésztés is, míg az erdei enyecek számára a halászat volt fontosabb. Szállító- és közlekedési eszközként szánt használtak, ami elé réneket fogtak. A rénfogatok és az ahhoz kapcsolódó szokások azonosak a nyenyeceknél található szokásokkal (2–7 rént fogtak a szán elé, a szánhajtó balról ült a szánra, többféle szánt használtak stb.).



          Lakóhelyük ugyanúgy a kúpsátor volt, mint a többi északi szamojéd népnek. Az enyecek nganaszan vagy nyenyec típusú sátrakban laktak.
          Az enyec öltözékről nem sokat tudunk, mivel az enyecek igen hamar átvették a velük kapcsolatban álló nyenyecek és nganaszanok viseletét. Ruháikat rénprémből varrták és geometrikus mintákkal díszítették. Az erdei enyecek a nyenyecek öltözékét hordják, habár malicájuk (egybeszabott kapucnis kabát) valamivel rövidebb. A tundrai enyecek a nganaszanok viseletét vették át.
          Legfőbb táplálékukat a rén húsa szolgáltatta. Ezt egészítették ki hallal, bogyókkal vagy tojással.
          Az enyec társadalom legfontosabb egysége az exogám nemzetség volt. Ez azt jelenti, hogy a nemezetség tagjai nem köthettek házasságot egymással. A szálláshelyek és temetők a nemzetségekhez kötődtek. A folklórkincs alapján valószínűsíthetjük, hogy az enyecek körében élt a többnejűség szokása. A menyasszonyért kalimot, azaz menyasszonypénzt kellett fizetni. Az enyecek is alkalmazták a levirátust: ez azt jelenti, hogy az öcs köteles volt eltartani elhunyt bátyja feleségét. Valószínű, hogy a nőket érintő szokások és tiltások megegyeztek a nyenyecek körében élő hagyományokkal. Az enyec hagyományos kultúra sokáig megőrződött, túlélte a múlt század hittérítőit is. Az enyecek többsége ugyan megkeresztelkedett, de emellett megtartotta ősi szokásait is. A világról való elképzelésük nem különbözik lényegesen más szibériai népekéitől. Hitviláguk központi alakja Nga, aki a természet és az ember irányítója, valamint benne ötvöződnek a jó és rossz szándékú istenek (pl. Gyüba-nga, a rén adományozója vagy a Föld-anya). Fontos szerepet játszik Todote, az emberevő isten is, aki betegséget küld az emberekre. Az istenek jóindulatát áldozatokkal, ajándékokkal próbálták elnyerni. A szertartások központi alakja a sámán (tazobe) volt. Az enyec sámánok igen elismertek voltak. A szellemeiknek bálványokat is készítettek, melyeket a sátor hátsó, szent helyén tartottak. Ma már a sámánizmus és a hozzá kapcsolódó szokások teljesen kihaltak az enyecek körében.
          Igen gyakori és elterjedt szibériai népek között az a hiedelem, amely szerint az embernek több lelke van. Így hitték ezt az enyecek is. Szerintük az embernek négy lelke van: a lélegzet-lélek a halál után Ngahoz távozik, a vér-lélek Todotéhoz kerül, az árnyék-lélek még hét évig a földön marad, míg a hasonmás-lélek vissza-visszatér az élők világába és a túlvilágra csábítja őket. A hasonmás-lélek látogatásaitól az enyecek amulettekkel védték magukat.
          Temetkezési szokásaik is igen hasonlóak a többi szibériai népekéhez. Halottaikat szánra tették, a szán köré a tundrai enyecek bejárat nélküli sátrat építettek. Ezzel védték a testet a vadállatoktól. A temetés után a résztvevők tisztítószertartáson estek át.

Felfordított szán egy enyec síron

          Az enyec népköltészet igen gazdag, de sajnos csak nagyon kis részét ismerjük. Legtöbb motívumát Dolgih - sajnos - orosz nyelvű gyűjtéseiből ismerjük. Legújabban azonban már enyec nyelvű gyűjtések is megjelentek. Hasonlóan a nyenyec népköltészethez itt is két fő műfajt különböztethetünk meg. A szjudobicsu (nyeny. szjüdbabc) hős réntenyésztőkről szóló epikus ének. A györecsu (nyeny. jarabc) valóságos eseményeken alapuló elbeszélés, mese. E két fontos műfajon kívül fennmaradtak imádságok, találós kérdések, valamint néhány részlet a tiszta sátor ünnepén (medode) zajló sámánszertartásból. Sajnálatos módon az enyec énekek dallamvilága szinte teljesen ismeretlen, csak néhány felvétel őrzi ezeket. Mivel az idősebb nemzedék száma rohamosan csökken, nem sok remény van arra, hogy valaha is feltérképezzük az enyec kultúrkincset.


Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra