Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


Az enyecek története 1918 után

          Az 1917-es és az azt követő események egyelőre nem hoztak túl sok változást az enyecek életében. Azonban a sztálini GULAG-világ kiépítése őket is érintette, hiszen az egyik fontos ipari és láger-központ Norilszkban és környékén volt, ez pedig az enyecek szállásterületére esik. Az északi vidékek iparosítása maga után vonta az orosz nyelvű lakosság tömeges betelepülését, ami ahhoz vezetett, hogy az őslakosok kisebbségbe kerültek saját földjükön. Ez felgyorsította az asszimilációs folyamatokat.
          Az enyecek letelepítése viszonylag későn, csak a 60-as években ment végbe. Ugyanakkor az iskolai oktatást már jóval korábban kötelezővé tették, így a gyerekek az év 9 hónapjára internátusba kerültek. Ez azt jelentette, hogy kiszakadtak a családi és az anyanyelvi környezetből. Az oktatás elősegítette az oroszokhoz való asszimilálódást azzal is, hogy az oktatás nyelve az orosz volt, valamint büntették a nemzetiségi nyelv használatát.
          Ugyan a 80-as évek végén megindult az északi kis népek önszerveződése, ám ez a mostanra igen megfogyatkozott enyec etnikumon nem sokat segíthet. A jelenlegi oroszországi gazdasági helyzet tovább rontja az őslakosok esélyeit, hiszen falvaikban szinte semmilyen munkalehetőség nem kínálkozik. E települések ellátása (pl. fűtőanyaggal, élelmiszerrel) egyre nehezebb. A hagyományos életmódhoz való visszatérés pedig nem jelent alternatívát egy olyan nemzedék számára, amelyik már modern körülmények között nőtt fel. Rénekkel ma már szinte senki nem rendelkezik.


Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra