Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


Az enyec művelődés ma

          A kötelező iskolai oktatás bevezetésével nem járt együtt az enyec nyelvi oktatás bevezetése és a nyelvhez igazodó ábécé kidolgozása sem. Így ez a körülmény is gyorsította a már amúgy is megindult asszimilációs folyamatokat, azzal a különbséggel, hogy a letelepítés után az enyecek elvesztették földrajzi kapcsolatukat a nganaszanokkal. Így nem a nganaszanokhoz asszimilálódtak, hanem a nyenyecekhez és az oroszokhoz. Ma az enyecek szinte kivétel nélkül beszélnek oroszul, a tundrai enyecek többsége ezen kívül nyenyecül is.
          Az iskolai oktatás ma is orosz nyelven folyik, Terescsenko ugyan 1986-ban kidolgozta az enyec nyelvhez igazodó ábécé tervét, de hivatalosan ez még mindig nem került bevezetésre. A nyelv megőrzését próbálja elősegíteni a Dugyinkából sugárzó Tajmir Rádió, amely 1990 óta naponta sugároz enyec nyelvű műsorokat is. Mindezeket az erőfeszítéseket igen megnehezíti az a tény, hogy az enyecek már maguk is csak utópiának, elkésett kísérletnek tartják anyanyelvük megőrzését. Ennek ellenére néhányan mégis kísérletet tesznek erre. D. Sz. Bolina 1994 óta fáradozik egy enyec–orosz szótár összeállításán. Sajnos egyelőre ez még nem készült el, pedig ez lenne az első – és valószínűleg az egyetlen – nem nyelvészeti céllal készült enyec szótár. Az enyec nyelv és kultúra megőrzésének másik Don Quijotéja V. N. Palcsin, aki Potapovóban 1994-ben megszervezte az enyec nyelv oktatását. A gyerekek hetente két órában ismerkedhettek szüleik, nagyszüleik nyelvével, népük hagyományaival. Ezeket a kurzusokat nemcsak enyec származású gyerekek látogatták, hanem akadtak köztük érdeklődő dolgánok és oroszok is. Sajnos a legújabb információk szerint ez a kísérlet félbeszakadt. Még egy orgánumot kell megemlítenünk, ez pedig a Tajmir című újság, amely kisebb-nagyobb rendszerességgel közöl enyec nyelvű cikkeket. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy enyec nyelvű értelmiség nem alakult ki. Ez megnehezíti az újság szerkesztőségének a munkáját is. A cikket nagy részét a Dugyinkai Kulturális Központ munkatársai által gyűjtött enyec folklóranyag megjelentetése teszi ki.
          Lélekszámukat tekintve az enyecek évszázadok óta igen kevesen voltak.

 Év  1926   1959   1979   1989 
 Lélekszám   378  18  300  200

Feltűnő adata a táblázatnak az 1959-es adat. Ennek oka nem valamiféle hirtelen halálozás és feltámadás, hanem az a tény, hogy az enyeceket igen gyakran a nyenyecekhez sorolják. Ez történt 1959-ben is, amikor az enyecek nagy részét nyenyecként vették számba. Ez a folyamat a 30-as években indult meg és még ma is tart. A potapovói enyecek nagy része ma is nyenyecként szerepel. Sajnos azonban a lélekszámot jelölő adatot ki kell egészítenünk még egy információval, mégpedig az anyanyelvi beszélők számával: ez 1989-ben 45% volt. Az alábbi táblázat az anyanyelvi beszélők arányát mutatja korosztályonként.

 Kor   0-9 éves   10-19   20-29 
 Anyanyelvi beszélők aránya   10,4 %   13,3 %   39,3 % 

Szociológiai felmérések azt mutatják, hogy az anyanyelvüket beszélők 14,5%-a használja a hétköznapi érintkezések során az enyec nyelvet. A fenti adatok alapján megállapíthatjuk, hogy az enyec nyelv eljutott abba a stádiumba, ahonnan már egyenes út vezet a kihaláshoz. Ez a folyamat nemcsak a nyelvet, hanem a kultúrát is érinti, mivel a fiatalabb nemzedék elvesztette enyec identitását, így nincs kinek továbbadni a még megőrződött hagyományokat.


Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra