Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra

Az észtek elnevezései és csoportjai

Peko, a szettuk ősi termékenységistene           Az eesti, eestlane elnevezést az észtek csak a 19. század közepe óta használják magukra. Korábban maamees-nek, maarahvas-nak (maa 'föld', mees 'ember, férfi', rahvas 'nép': azaz helyi lakos(ság)), ill. a tartományok szerint nevezték meg magukat. Az észt népnév először Tacitus Germániájában bukkan fel Aesti alakban. Ekkor azonban valószínűleg a balti népekre vonatkozott, és csak később vált a mai észtek nevévé. A szó valószínűleg germán eredetű, de jelentése bizonytalan.
          A finnek virolainennek nevezik az észteket, az országot pedig Viro-nak hívják (bár ma már elterjedőben van az eestiläinen, Eesti forma is). Ez az elnevezés az északkeleti Viru tartomány nevéből ered: a finnek ennek a nevét vitték át az egész országra. Hasonló a története az észtek lett elnevezésének is: az Igaunija 'Észtország', igaunis 'észt' elnevezések forrása a mai Délkelet-Észtország területén fekvő ősi fejedelemség, Ugandi neve. Az oroszok az észteket korábban csúdoknak, csuhonyeceknek nevezték, már azonban az esztonszkij, esztonyec elnevezés az elterjedt.
          Az észtek két nagy néprajzi csoportra oszlanak: az északira és a délire. A déli észtek tkp. Észtország délkeleti részében, Tartutól délre, a Võrtsjärvtől keletre laknak. A déli észtek keleti peremén élnek a sajátos néprajzi csoportok alkotó szettuk: ortodoxok, és erősen hatott rájuk az orosz kultúra – ugyanakkor megőriztek néhány olyan archaikus sajátságot is, melyet a többi észt nem. Archaikus, hosszú énekeik különös értéket képviselnek. Az északi észtek is elkülönülnek a tulajdonképpeni északiakra, ill. az északkeletiekre, de közöttük sokkal kisebbek a különbségek, mint a déli és az északi észtek között. Sajátos néprajzi csoportnak tekinthetők a szigeteken élő észtek.

Mocsárvidék Közép-Észtországban

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra