A lap aljára   A következő oldalra


A manysik lakóhelye

          A manysik – más néven vogulok -, akik a hantik mellett legközelebbi nyelvrokonaink, Nyugat-Szibériában, a Tyumenyi Területhez tartozó Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzet nyugati részén élnek. Földrajzilag az Urál-hegység keleti lejtőin, az Ob alsó folyásának baloldali mellékfolyói – Szigva, Szoszva, Lozva, Pelimka, Konda, Tavda – mentén találjuk a manysikat.
          A manysik élőhelye a tajga övezetébe tartozik. A területet javarészt tűlevelű erdők borítják, ezenkívül sűrűn szabdalják folyók, körülöttük nagy kiterjedésű mocsarakkal, lápokkal. Az éghajlati viszonyok magyar szemmel igen mostohák, az uralkodó évszak a tél, mely hosszú és igen hideg. A tavasz és az ősz rövid, egy-két hónapra korlátozódik, és ezek is hideg hónapok, még júniusban is vannak éjszakai fagyok. A nyár sem hosszabb egy hónapnál.
          Az erdők legjellemzőbb elemei a különféle fenyők, a nyír, valamint az aljnövényzet: a rének csemegéjeként ismert zuzmó, mely a nyári hónapokban szürkészöld szőnyegként borítja az erdő talaját, a moha és a különböző bogyós növények.
          Az állatvilág legjelentősebb ragadozója a medve, de él itt farkas, róka, sokféle kisebb prémes állat, pl. csíkos evet, nyuszt, nyúl; fajdfélék, hattyú és számos egyéb vízimadár, valamint rengeteg halfajta. Különös fontosságú állat a rénszarvas, melyet „félig háziasítottak”: a nyájak szabadon kószálnak, de azért az ember közelében maradnak.
          A manysik keleti szomszédai a hantik, nyugatra és északnyugatra a komik, északra a nyenyecek, délre pedig szibériai tatárok élnek. Az utóbbi évszázadokban viszont az oroszokkal való kapcsolat vált egyre meghatározóbbá a vogulok életében.
          A legutóbbi, 1989-es népszámlálás szerint a manysik lélekszáma 8474 volt, 37%-uk vallotta anyanyelvének a manysit.

A lap tetejére   A következő oldalra