Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


A nyenyecek története 1918-ig

Sarki róka           Az északi szamojédok ősei, és ezzel együtt a nyenyecek ősei is, kb. kétezer évvel ezelőtt vándoroltak a szamojédok őshazájából (Csulim folyó és a Jenyiszej középső folyásának a vidékéről) észak felé, egészen a Jenyiszej torkolatáig. Itt történt meg az északi szamojéd népcsoport széttelepülése. A nyenyecek nyugat felé egészen a Jamal-félszigetig vonultak, és birtokba vették a Tajmir- és a Jamal-félsziget közé eső észak-szibériai területeket. A 11. századra behatoltak Európába is, eljutottak a Pecsora bal partjáig, megtelepedtek Novaja Zemlján, valamint a Fehér tenger keleti partvidékén. Erről a korról a kijevi őskrónika feljegyzései tanúskodnak (1096), melyben először említik meg a szamojédokat, akiket a nyenyecekkel azonosíthatunk. E vándorlások során kialakult a ma ismert három nyenyec népcsoport. A legkeletebbi, az úgynevezett jurác-nyenyec a Jenyiszej mentén élt. Ez a népcsoport, és ezzel együtt e nyelvjárás is mára már kihalt. Az Obtól keletre elterülő tajga övezetében telepedtek meg az erdei nyenyecek. A tundrai nyenyecekkel ellentétben az ő életükben nem a réntartás, hanem a vadászat és a halászat játszott fontos szerepet.
Nyenyec sátortábor           Történetük folyamán a nyenyecek folyamatosan kapcsolatba kerültek más nyelvrokonainkkal is. A réntartó nyenyecek leginkább az obi-ugorokkal és a komikkal tartottak fenn kapcsolatokat. De nem szakad meg a többi északi szamojéddal sem az érintkezés. Azonban ez korántsem nevezhető békésnek. Heves összecsapásokra került sor a nyenyecek és az enyecek, valamint az enyecek oldalán harcoló nganaszanok között. A XVII-XIX. század folyamán a nyenyeceknek jelentős földterületeket sikerült elhódítaniuk az enyecektől és a nganaszanoktól, és így ezeket a népeket eredeti lakóhelyükről kiszorították. Az enyecek és nganaszanok a Jenyiszej jobb partján kénytelenek voltak északabbra vándorolni. Ezeknek az összeütközéseknek a XIX. században megerősödött cári adminisztráció vetett véget. Erről a békésnek korántsem mondható viszonyról a szamojéd folklórkincsból, valamint a cári adminisztráció feljegyzéseiből meríthetünk bővebb ismereteket.
          A legjelentősebb hatást az oroszokkal való kapcsolat jelentette. Először az európai nyenyecek lettek az oroszok adófizetői. A szibériai nyenyeceket csak később érte orosz hatás. Ennek oka, hogy az első hódítókkal nem érkezett jelentősebb számú orosz lakosság, így a nyenyecek nem szorultak ki lakóhelyükről és egyéb hátrányokat sem kellett elszenvedniük. Azonban a kereskedelmi és egyben közigazgatási központok mint Obdorszk (1595, ma Szalehard) és Mangazeja (1601) felépítése kisebb változást hozott a gazdasági tevékenységben. A nyenyecek újabb eszközöket, mint pl. a hálót, a lőfegyvereket és fémeszközöket ismertek meg. Nyugat-Szibéria Oroszországhoz való csatolásával megjelent az adó, melyet a XVII. századig prémekben fizettek, majd ezt követően pénzben kellett leróniuk. Az orosz adminisztráció és a túlzott adószedés ellen több felkelésre került sor. Ezek között a legjelentősebb a Vavlo Nyenang által 1825-ben kirobbantott felkelés. A felkelők elhajtották a nagygazdák rénjeit. Nyenangot 1839-ben sikerült elfogni, de még abban az évben megszökött, így az ellenállás tovább folytatódott. 1840-ben 400 fős nyenyec és osztják csapattal megostromolta Obdorszk városát. Csellel sikerült elfogni őt és Kelet-Szibériába száműzni, de ez korántsem törte meg teljesen a nyenyecek ellenállását. A küzdelmek csak az 1856-os szintén sikertelen ellenállási kísérlet után szűntek meg.
          Az adóbehajtókkal együtt hittérítők is érkeztek Szibériába. A legjelentősebb tevékenységet Veniamin archimandrita fejtette ki a nyenyecek között. Imádságokat, törvényeket és különféle hivatalos iratokat fordított nyenyecre. Ezek az első nem tudományos célú nyenyec nyelvemlékek. Az első ábécéskönyvet Szibircev alkotta meg 1895-ben, de ez még korántsem jelentette a nyenyec írásbeliség elterjedését.
Dugyinka 1866-ban

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra