Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


Hagyományos kultúra, hagyományos életmód

Nyenyec ruházat           A nyenyecek élete a réntartás köré épül. A tundrai nyenyecek körében a nagycsordás réntartás alakult ki. Egy-egy csordába akár több ezer rén is tartozhatott. A nyenyec családok a réncsordával együtt vándoroltak. Szállítóeszközként szánt használtak, ami elé réneket fogtak. Egy szán elé általában 2-7 rént fogtak. A szánhajtó balról ült a szánra, lábát félig lelógatva. A vezérrént egy hosszú bottal irányította. Többféle szánt használtak, különbözően építették meg a női szánt, a férfi szánt, a teherhordószánt stb. A különféle szánoknak a karavánban meghatározott sorrendjük volt. Első helyre kerültek az utazószánok, majd ezt követték az öltözéket szállító szánok és az egyéb teherszánok. Közlekedési eszközként használtak még különféle hótalpakat, valamint csónakot is.
          Az erdei nyenyecek réncsordái kisebb számúak. Számukra a halászat és a vadászat fontosabb gazdasági tevékenység volt, mint a réntartás. Ők a 20-30 rénből álló csordát csak ősszel terelik össze, nyáron hagyják szabadon legelni.
          Lakóhelyül a kúpsátor szolgált, melyet nyáron nyírkéreggel, télen pedig prémmel borítottak. A sátor felépítése és az a körüli munka mindig a nők feladata volt. Egy-egy szálláshelyen 3-10 sátrat vertek. Itt lakott a gazda és ezekben kaptak szállást a pásztorok is.
          Étkezésük szorosan kötődött a rénekhez. Az állat minden darabját felhasználták, kivéve a tejét. A húst fogyasztották nyersen, főve és fagyasztva is. A húsból levest is főztek, melyet esetenként liszttel sűrítettek. A rénhúson kívül egyéb állatok húsát is elfogyasztották, így pl. madarakét, de akár medve, vagy éhínség esetén a kutya húsát is. Nyáron táplálékukat hallal, tojással és bogyókkal egészítették ki. Sót csak ritkán használtak, mivel nehezen jutottak hozzá. Legfontosabb italuk a tea volt. Nyáron gyengébb, télen erősebb teát ittak. Az alkoholt az orosz kolonizáció során ismerték meg. Ugyanekkor kezdték megismerni a kenyeret is. Edényként fából faragott tálakat, valamint rézüstöket használtak.
Varrókészlet           Ruháikat prémből varrták. Télen az ún. malicát hordták, amely egy egybeszabott kapucnis kabát. A nők nem kapucnit, hanem külön varrott sapkát viseltek. A kabát ujjához hozzáerősítették a kesztyűt, hogy szükség esetén könnyen szabaddá tehessék a kezüket. A malicát övvel fogták össze, amelyhez a legfontosabb eszközöket erősítették, így pl. a kést és a tűzkövet. Nagy hideg esetén egy újabb kabátot húztak fel. Ezt szőrrel kifelé hordták, és nem fogták össze övvel. Ruháikat feket-fehér geometrikus mintákkal díszítették. Lábbelijük télen bőrből varrt csizma, nyáron bocskorszerű lábbeli volt.
          A nyenyec társadalom legfontosabb egysége a nemzetség volt. Ezek frátriákba tömörültek. A nemzetségi társadalom felbomlása már a XVIII. században megindult, de bizonyos hagyományok szinte a mai napig megőrződtek. Ugyanekkortól figyelhető meg az erőteljes gazdasági egyenlőtlenség kialakulása. A frátriákon belüli házasság tilos volt. A leszármazást apai ágon tartották számon. A nemzetségeknek megvolt a saját szálláshelyük, temetőjük, valamint áldozóhelyük. Ide más nemzetséghez tartozó nem jöhetett be. A nőknek a családon és a nemzetségen belül is alárendelt szerepük volt. Mivel tisztátalan lénynek tekintették őket, bizonyos tilalmak kötődtek hozzájuk: pl. nem léphették át a fegyvereket, nem nyúlhattak a férfiak által használt eszközökhöz, nem fogyaszthattak medvehúst, az új sátorba csak tisztítási szertartás után léphettek be. Gyermeküket csak külön sátorban szülhették meg. A gyermek először csak gyermeknevet kapott, majd később kapta meg az igazi nevét. Jellemző volt a szamojédokra, hogy nem szívesen szólították meg egymást a saját nevükön. Ezt elkerülendő inkább a családban betöltött szerep szerint nevezték meg egymást.
Fiatal nyenyec lány           Egy-egy házasság sokszor már gyerekkorban eldöntetett. A párválasztásban gazdasági megfontolások sokkal nagyobb szerepet játszottak, mint az érzelmek. A menyasszonyért ún. menyasszonypénzt (kalimot) fizettek. A többnejűség nem volt kizárt, de ezt csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak. A nyenyec családokban nagyon fontos volt a fiúgyermek. A gyermektelen nőt nem tisztelték. Ilyen esetben a férj általában újabb feleséget hozott a házhoz. Ismert volt a levirátus is. Az özvegyen maradt asszonyt a férj fiútestvére vehette el. Ennek szintén gazdasági okai voltak. A testvérnek nem kellett kalimot fizetnie a feleségért, és a háznál maradt egy munkás kéz.
          A nyenyecek hitének központi alakja a sámán (tagyebja) volt. A sámán kerülhetett kapcsolatba a közvetítő lényekkel (taagyebcjókkal), akiken keresztül érintkezhet az istenekkel. A legfőbb isten Num, aki létrehozta a világot és az égi, valamint a földi lét ura. Fontos szerepet játszott Nga, aki Num fiaként a halál istene és az alvilág ura. A főisteneknek és a kisebb isteneknek rendszeresen mutattak be áldozatot. Ezeknek a szertartásoknak a lebonyolítói a sámánok voltak. A XIX. századra azonban már eltűntek a nyenyec sámánok.
          A nyenyec népköltészet mind műfajilag, mind tartalmilag rendkívül gazdag. A legfontosabb két műfaj, amelyeket számon tartunk az epikus énekek közé tartozó szjüdbabc és a jarabc. A szjüdbac terjedelmesebb műfaj, amelyben a hős kalandjait meséli el az énekes. Ezekből a dalokból értesülhetünk a nyenyecek történelméről, háborúskodásaikról stb. A jarabc története nem a régmúltba visz, hanem valamilyen a hőssel a közelmúltban megtörtént mesél el rövidebb ének formájában. Énekeiket hangszerekkel nem kísérték. Az előadott műnek csak a dallam volt kötött, a szöveg rögtönzött. A verssorokat a dallamhoz úgynevezett töltőhangokkal igazították.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra