Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra


Művelődés ma

Rének a művelődési ház előtt           A kötelező iskolai oktatást a nyenyecek körében a 30-as években vezették be. Az első iskolát 1923-ban nyitották meg. Az első ábécéskönyv 1932-ben készült el (Jadej Wada - Új szó). Ennek kidolgozója G. N. Prokof'jev volt, aki latin betűket használt. A 30-as évek közepének politikai fordulata után 1936-ban áttértek a cirill betűs írásra, mely kevésbé igazodik a nyenyec hangrendszerhez. Ez az írásrendszer használatos ma is. Szintén a harmincas években indult meg a szépirodalmi művek, valamint újságok kiadása is. Bevezették az anyanyelvi tanárok képzését is. Azonban az iskolákban nem folyik anyanyelvi oktatás. A gyerekek a nyenyecet csak mint iskolai tantárgyat tanulhatják az első 4 osztályban. Így a nyenyec gyerekek jelentős része kétnyelvű. A nyenyec lakosság 79,8 %-a beszél oroszul. Az iskolai oktatás bevezetése az internátusi rendszert hozta magával. Ez azt jelentette, hogy a gyermekeket elszakították a családoktól, és egyben anyanyelvi környezetüktől is. Sok esetben még a letelepedett szülők is kénytelenek voltak internátusba adni gyermekeiket, függetlenül attól, hogy ugyanabban a faluban éltek. Kezdetben a tanárok még beszélték a helyi nyelvet, de az 50-es évek végétől ennek használata tilos volt. Ezzel egyidőben indult meg a kétnyelvűség ellenei propaganda is. Szerencsére ma már az internátus rendszere megszűnt, de évtizedes nyomai mindenképp érezhetőek maradnak.
          Az anyanyelv megőrzésében jelentős szerepet játszik a kialakult nyenyec értelmiség, valamint a tömegkommunikáció, mely népszerűsíti a nyenyec kultúrát.
          Lélekszámukat tekintve a nyenyecek a legnépesebb szamojéd népcsoport. A népszámlálási adatok növekvő nyenyec lélekszámról tanúskodnak.
Év
1897
1926
1959
1970
1979
1989
   Lélekszám
     9.427
     17.560
     23.007
     28.705
     29.894
     34.665
Ugyanakkor növekvő lélekszám nem jelenti az anyanyelvi beszélők számának a növekvését is. A számok ebben az esetben csökkenő tendenciát jeleznek.
Év
1959
1970
1979
1989
   Anyanyelvi beszélők aránya
     84,7 %
     83,4 %
     80,4 %
     77,1 %
          A harmincas évek kedvező politikai légköre elősegítette a nyenyec irodalom és képzőművészet kialakulását. Legismertebb festőnek Tyko Vylko (1886-1960) tekinthető, aki emellett a nyenyec folklórkincs kiváló ismerője is volt, emellett szépirodalmi műveket is alkotott. A nyenyec irodalom megteremtői között tartjuk számon Anton Pirerkát (1905-1941), a fiatalon elhunyt nyelvészt és elbeszélésírót. A háború utáni nemzedék kiemelkedő alakja Ivan Isztomin (1917), aki komi-nyenyec származású. Műveiben azt örökíti meg, hogyan élik meg a szibériai népek az életformaváltással járó nehézségeket. Legjelentősebb műve a Forrás című történelmi regénye. A fontosabb írók között kell még megemlítenünk Leonyid Lapcujt (1932), Jurij Pirerkat (1939).
          Ma már a nyenyecek életét nemcsak irodalmi művek, néprajzi leírások és dokumentumfilmek, hanem játékfilm is megörökíti. A filmet (Hét dal a tundráról ) Anasztázia Lapszuj és Markku Lehmuskallio rendezte. A forgatókönyv Anasztázia Lapszuj tollából származik, aki a történetet saját élményei alapján alkotta meg. Természetesen a szereplők sem igazi színészek, hanem nyenyecek, akik magukat alakítják. A film a nyenyecek történetét mutatja be a kollektivizálástól kezdődően.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra