Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra

A nganaszanok története 1918-ig

          A nganaszanok ősei az időszámítás kezdete táján délről, a közös őshazájából, a Tomszk–Krasznojarszk–Jenyiszejszk körzetből kezdtek el észak felé vándorolni a Jenyiszej mentén. A szamojéd egység felbomlását valószínűleg a népvándorlás okozta. A beáramló idegen népek késztethették az ősszamojédokat arra, hogy észak felé keljenek útra. A szamojéd törzsek szétválását gyorsíthatta, hogy felbomlásátekkor már a rénszarvast mint teherhordó állatot alkalmazták, így sokkal nagyobb területeken vándorolhattak.
          Az északi szamojédok több száz éves vándorlásuk során egészen a Jenyiszej torkolatáig jutottak. Itt történt meg a népcsoport széttelepülése. A nganaszanok egészen a Tajmir-félszigetig húzódtak, ahol feltételezhetően jukagír és tunguz lakosságot asszimiláltak magukhoz. Erre a nganaszan kultúrában, mitológiában megőrződött nem szamojéd eredetű elemekből lehet következtetni.
          Folyamatos kapcsolatot tartottak fenn más népekkel is. A lejegyzett folklórszövegekből és később a cári adminisztráció feljegyzéseiből tudjuk, hogy évszázadokon át folytatták harcaikat az evenkikkel, akiket a mesékben "varrott arcúaknak" ismerhetünk meg. (Ezt az elnevezést arcuk harci tetoválásáról kapták.) Nem szakadtak meg a kapcsolatok a másik két északi szamojéd néppel sem. Az enyecekkel évszázadokon keresztül szövetségesi viszonyban álltak. A nyenyecekkel való kapcsolatuk kevésbé volt békés. A kelet felé vonuló nyenyec törzsek jelentős területeket hódítottak el a nganaszanoktól és az enyecektől.
          Az oroszok megjelenése eleinte kevésbé érintette a nganaszanokat, mivel életterük igen messze esett a katonai és kereskedelmi központoktól. Így nem jutottak el hozzájuk a hittérítők sem. Megkeresztelkedett nganaszanról csak elvétve találhatunk feljegyzéseket. Sőt azt mondhatjuk, hogy a nganaszanokról is csak igen ritkán tesznek említést az orosz feljegyzések. Történtek ugyan kísérletek a megadóztatásukra, de ezek sorra kudarcba fulladtak, egyrészt fegyveres ellenállás miatt, másrészt a tundrán szinte lehetetlen volt ellenőrizni őket. Így szinte a XX. századig független életet folytattak. Léteztek ugyan adófizető helyek, amelyek az árucsere központjai is voltak, de a nganaszanok nem függtek az orosz kereskedők áruitól.
          A XVIII. századtól kezdve tartanak fenn kapcsolatot a nganaszanok a dolgánokkal, akik ma a nganaszanokkal együtt élnek.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra