Az előző oldalra   A lap aljára   A következő oldalra

A nagnaszanok története 1918 után

          Ugyan a Tajmiri (Dolgán-Nyenyec) Nemzetiségi Körzetet 1930-ban hozták létre, a nganaszanok életében mégis az 50-es évek hoztak változást, mivel a Tajmir-félszigetre a kolhozosítás a 40-es évek végén, az 50-es évek elején érkezett el. Jelentősebben befolyásolta az életüket a Norilszk környékén kiépített sztálini GULAG-világ is. Norilszkban színesfém feldolgozás folyik, környékén pedig szenet, nikkelt és rezet bányásznak. A GULAG idetelepítése egyben azt is jelentette, hogy a területet a 80-as évek végéig zárttá nyilvánították.
          A nganaszanok letelepítésére a 60-as években egyre aktívabbá váló letelepítési kampány keretein belül került sor. A korábban letelepített dolgánok közé telepítették be a nganaszanokat, ami azt eredményezte, hogy a népesség kb. 90%-a dolgánok között él.
          A letelepítés egyben azt is jelentette, hogy a más népekkel fenntartott hagyományos kapcsolatok megszakadtak. A nganaszanok a XX. századig csak az enyecekkel kötöttek vegyes házasságot (házasságok 21 %-a), míg a letelepítés után elterjedt az oroszokkal és a dolgánokkal kötött házasság. Míg az enyec-nganaszan vegyes házasságból született gyerekek nagy része nganaszanul beszél, az orosz és a dolgán házasságból származó gyermekek anyanyelve szinte kivétel nélkül orosz.
          Ugyan a 30-as években létrejöttek az autonóm körzetek, de ezek sem akkor, sem ma nem képviselték az őslakosok jogait és érdekeit. Habár a peresztrojka magával hozta az északi kis népek önébredését is, azonban az oroszországi gazdasági helyzet igen hátrányosan érinti az őslakosokat. A Tajmiron mesterségesen létrehozott falvakban magas a munkanélküliség, mivel a korábbi termelési módok ráfizetésesek. A férfiak jelentős része rénvadász brigádokban dolgozott, nyáron pedig halászattal foglalkozott. A szállítási költségek ugrásszerű növekedése annyira megnövelte a rénhús és a prémek árát, hogy azt már lehetetlen eladni. A nők jelentős része népművészeti tárgyakat készített, ami iránt ma a kereslet szintén jelentősen csökkent.
          A kolhozosítás egyik következménye lett, hogy a 70-es években egy járvány miatt a nganaszanok háziasított rénjei mind elpusztultak. Így a hagyományos módon való közlekedés (rénszánnal) lehetetlenné vált. Ennek következményeként a fiatalabb nemzedék a hagyományos életmódot már nem ismeri. Így tehát esetlegesen az ehhez való visszatérés sem nyújt alternatívát számukra. A lakosság nagy része kilátástalannak tartja a helyzetét. A nganaszanok 60 %-a véli úgy, hogy népe 2-3 nemzedék múlva eltűnik.

Az előző oldalra   A lap tetejére   A következő oldalra